Az elmúlt években számos újdonság és áttörés jelentkezett a hiperurikémia és a köszvény területén. Közelebb kerültünk a betegség (immun)pato­gene­zi­sé­nek megértéséhez, új gyógyszerek és diétás, életmódi adatok születtek. Tavaly pedig megjelent egy új terápiás ajánlás, mely érinti a rohamoldás, a roham­pro filaxis, a fenntartó gyógyszeres és életmódi kezelés gyakorlatát. Ez az új ajánlás, hazai viszonyokra adaptálva, jól alkalmazható a köszvény és társbetegségei célirányos kezelésére.

   Szenvedélyes hangú cikket olvashatnak lapunk elején Menyhárt Miklós háziorvos kolléga tollából. Bár szerzőnk olykor talán sarkítottan fogalmaz, véleményével lényegében egyetértek. Eddig ugyanis senki sem tudta hihetően elmagyarázni, hogy miért kellett a magyar egészségügyet a sarkából is kifordítani, és mindehhez még a társadalmat az orvosokkal és az egészségügyi dolgozókkal, az orvosokat a betegekkel, a betegeket az egészségüggyel szembeállítani. A magyar egészségügyben kétségtelenül volt bizonyos pazarlás, előfordultak felesleges párhuzamosságok, de nem véletlen, hogy a GDP európai viszonylatban alacsony hányadából működtetett rendszer a betegek döntő többségéből (beleértve az itt kezelt külföldieket) nem váltott ki olyan elégedetlenséget, mint amilyenről az irányított sajtó beszámolt. A szakmának különösen fájó, hogy az úgynevezett reform kidolgozásakor, az eddigi lépések bevezetése előtt a szakmai grémiumok asztalára 24 meg 48 órás határidővel tették le a tervezett rendeleteket és törvényeket, majd amikor kapkodva mégis sikerült a hangunkat hallatni, véleményünket egyszerűen lesöpörték az asztalról. Nem kívánom részletesebben taglalni, hogy mit gondolok ezekről a kérdésekről – arra biztatom Önöket, olvassák el Menyhárt doktor írását.    A vesebetegségek jelentősége az elmúlt néhány évben felértékelődött: kiderült, hogy a vesefunkció kismértékű beszűkülése jelentősen növeli a szív- és érrendszeri kockázatot, s az Európai Hipertónia Társaság és az Európai Kardiológus Társaság által júniusban kiadott új irányelvek a krónikus vesebetegséget a már kialakult kardiovaszkuláris betegségekkel egy szinten említik.Mint Túri Sándor professzor úr a szimpóziumhoz írt bevezetőjében ismerteti, a vesepótló kezelésre szoruló betegek aránya világszerte drámai gyorsasággal nő, és ehhez hozzátehetjük, hogy a krónikus végstádiumú veseelégtelenség leggyakoribb oka ma a diabetes mellitus és a hypertonia. Érdeklődésre tarthat tehát számot olvasóink körében az a cikkünk, amely a vesefunkció felmérésének ma világszerte használatos, noninvazív módszereit ismerteti; Tislér András klinikai adjunktus úr e módszereknek a gyakorlatban betöltött szerepére is utal kitűnő, részletes kommentárjában. Napi probléma, hogy beszűkült vesefunkció esetén változtassunk-e betegeink gyógyszerelésén. E témában a szokottnál is gazdagabb táblázatokat találhatnak olvasóink a szimpózium második cikkében, melyhez Kulcsár Imre főorvos úr írt a magyar vonatkozásokat is ismertető, részletes kommentárt.    A kóros soványság számos oka közül talán nem fordítunk elég figyelmet az anorexia nervosára, melynek egyik válfajáról kitűnő cikket olvashatnak. Bizonyos szakmákban (pl. manökenek) és sportágakban (pl. hosszútávfutás) a vékony testalkat nélkülözhetetlen a sikerhez. Franciaországi szerzőnk,Golder doktor javasolja az „anorexia competitiva” kifejezés használatát, és felhívja a figyelmet az e fogalommal jellemzett szélsőséges életmód veszélyeire.Mivel az anorexia nervosa elsősorban pszichiátriai betegség, felkért kommentátorunk, Túry Ferenc professzor úr is ebből a szemszögből közelítette meg a kérdést; írását feltétlenül érdemes elolvasni, mert – ahogy ő fogalmaz – az éhezés „művészetével” gyakorta találkozhatunk a mindennapi életben. Az ősz derekán figyelmükbe ajánlom a nátha kezeléséről szóló kitűnő cikkünket, melyet Várnai Zsuzsanna főorvos asszony tömör kommentárja egészít ki. A szokottnál hosszabban, rendkívül gazdag illusztrációs anyaggal publikáljuk a müncheni angiológus szerzők (sebész, illetve belgyógyász) által írt kitűnő cikket az alsó végtag terápiarezisztens sebeiről. Szabad Gábor tanár úr kommentárja is bőséges információt nyújt Önöknek erről a napi gyakorlatban sűrűn látott problémáról. Egy másik gyakori krónikus betegség, a krónikus asthma kezelése során nemegyszer találkozhatnak rosszul együttműködő – a terápiás utasításokat nem vagy csak részben betartó – betegekkel. A témát részletesen ismertető cikkünket Magyar Pál professzor úr, a kérdés kiemelkedő hazai szakértője kommentálta.    A bizonyítékokon alapuló kardiológia témájában Matos Lajos tanár úr megszokottan nívós ismertetése az ADVANCE vizsgálatot mutatja be, amely ismét bebizonyította, hogy a cukorbetegek szív- és érrendszeri szövődményeit a vérnyomás erélyes, 130/80 Hgmm alá történő csökkentésével lehet a legeredményesebben befolyásolni.